Mi az a Taylor Rule?
A Taylor-szabály segít a központi banknak rövid távú kamatlábak meghatározásában, amikor az infláció nem felel meg a várható inflációs rátának, és azt sugallja, hogy ha az infláció a célszint fölé emelkedik, vagy a GDP növekedése túl magas a vártnál, akkor a A Központi Banknak emelnie kell a kamatlábakat.
Taylor-szabálynak nevezték el, ahogy John adta. B.Taylor Dale W Hendersonnal és Warwick Mckibbinnel 1993-ban. Ez egy olyan kifejezés vagy eszköz, amelyet a központi bankok kiemelkedően használnak az ideális rövid távú kamatlábak értékelésére, ha az inflációs ráta nem egyezik meg a várható inflációs rátával.
A Központi Bank egy olyan nemzeti bank, amely egy ország kereskedelmi vagy kormányzati bankrendszerét látja el, amely Federal Reserve System néven ismert.
Taylor Rule Formula
Célráta = Semleges ráta + 0,5 (Különbség a GDP arányában) + 0,5 (Különbség az inflációs rátában)
Magyarázat
Egyszerű képlet, amelyet az egyszerű kamatláb kiszámítására használnak Taylor szabálya szerint:
Cél kamatláb = Semleges kamatláb +0,5 (Különbség a GDP-arányban) +0,5 (Különbség az inflációs rátában)
Most értsük meg a fenti képletben használt kifejezést:
Célkamat : A kamatláb az a kamatláb, amelyet a Központi Bank rövid távon megcéloz. Gyakran összefügg a kockázatmentes kamatlábbal a gazdaságban. Fed alap kamatlábaként vagy egynapos kamatként / bankközi hitelkamatlábként is ismert a bankok között rövid távon.
Semleges ráta : Ez a jelenlegi rövid távú kamatláb, ahol a tényleges inflációs ráta és a tervezett inflációs ráta, valamint a várható GDP-ráta és a hosszú távú GDP-növekedési ráta közötti különbség nulla.
A GDP arányának különbsége (GDPe / GDPt)
hol;
- GDP- a GPP várható növekedési üteme
- GDPt- a GDP célzott növekedési üteme
Az inflációs ráta különbsége (azaz i-it)
hol;
- Ie- Várható inflációs ráta
- It- Célzott inflációs ráta
A GDP és az inflációs rés különbsége előtti szorzó tetszőleges szám lehet, de Taylor szerint 0,5.
Itt a felmerülő fontos kérdés a makrogazdasági fejlődés dinamikus változásához kapcsolódik, amely megváltoztatja az arány „semleges” értékét. Az aránynak nem szabad sem kontrakciós, sem expanziósnak lennie, vagyis nem hajlandó a munkanélküliséget a célérték fölé szorítani, és nem annak hatásának kellene az inflációt a cél fölé hajtania.
Ha a makrogazdasági fejlődés az összesített kereslet növekedéséhez vezet, az növeli az inflációt és csökkenti a munkanélküliséget, végül semleges kamatláb emelkedik, és fordítva.
Példák Taylor-szabályképletre (Excel-sablonnal)
Az alábbiakban bemutatjuk a Taylor-szabályegyenlet példáit annak jobb megértése érdekében.
1. példa
Íme néhány a néhány példa közül, amelyek segítenek jobban megérteni:
Megoldás
a) Csak abban az esetben, ha a háztartás a várható élettartam növekedése miatt többet szeretne megtakarítani, hajlamosak hosszabb nyugdíjazási időszakot keresni, amely végül csökkenti az összesített keresletet adott kamatláb mellett, és a neurális ráta csökken.
b) Hasonló módon, ha a kormány költségvetési politikája miatt expanziós lesz, mivel a hirtelen hosszú adócsökkentések, az infrastrukturálisabb és a technológiák által vezérelt kiadások megnövelik az összesített keresletet, ami semleges ráta emelkedéséhez vezet.
2. példa
Néhány változó, amelyet használni fogunk, és ha az említett változót a fenti képletbe helyezzük, képesek leszünk kiszámolni a célrátánkat:
Megoldás
- Célzott inflációs ráta = 1%
- Hosszú távú GDP növekedési ütem = 3%
- Az első 2 hónapban 3,5% -os éves GDP-növekedési ütem
- Várható inflációs ráta = 2%
A célkamatláb kiszámítása a következő -
- = 2% + 0,5 (3,5% -3%) + 0,5 (2% -1%)
A cél kamatláb a következő lesz:
- Cél kamatláb = 2,75%
Most, amikor a célarány 0,75% -kal emelkedik, az infláció növekedése és a GDP várható növekedése okozza, hogy a gazdaság jobban szabályozható legyen.
3. példa
Tegyük fel, hogy Noah és Kite úr a fitnesz- és edzőtermi ipar elismert szervezetének pénzügyi osztályán dolgoznak, és pénzügyi elemző szerepet töltenek be. Megbízzák őket arra, hogy specializálódjanak a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír-kutatással az egyik részlegén, ahol nagyobb összeget fognak befektetni, mondja a GYM osztály. Mondjuk egy 20XX. Évben egy bizonyos évben a gazdaság növekedni kezdett a hosszú távú növekedési üteme és az inflációs rátája, amelyet a 3% -os célarányban határoztak meg. A Federal Reserve szintén 5% -os rövid távú kamatlábat határozott meg. Tegyük fel, hogy XXX. Noah úr most bizonyos tippeket keres a FOMC által hozott döntés és annak várható hatása előrejelzésére.Tehát megkereste Mr. Kite-t a szükséges információkkal itt:
Várható inflációs ráta 4,00% A GDP hosszú távú növekedési üteme 2,8% A GDP éves növekedési üteme az első 2 hónapban, amely folytatódik 2,00% Most szeretné tudni a FOMC találkozó eredményét:
Megoldás
Használja az alább megadott adatokat a cél rövid távú kamatláb kiszámításához
A rövid távú célkamat kiszámítása a következő:
- = 5% + 0,5 (2% -2,8%) + 0,5 (5% -3%)
A cél rövid távú kamatláb a következő lesz:
- Cél rövid távú ráta = 5,60%
Ezen új adatok alapján a FOMC a rövid távú kamatlábat 1,25% -kal, az új 5,25% -os célkamatra módosítja. A GDP várható növekedési üteme és a célnak megfelelő várható inflációs ráta szükségessé tette a kamatláb emelését annak érdekében, hogy a gazdaságban egyensúly alakuljon ki és lehűlhessen.
4. példa
A bankok vonatkozásában egy másik gyakorlati ipari példát fogunk érteni:
Taylor szabálya a központi bankok eszköze a kamatláb meghatározásához. Fel lehet használni a kamatláb előrejelzésére a következő bemenetek alapján:
1) Potenciális kimenet v / s Valódi kimenet
2) Cél infláció v / s Tényleges infláció
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy a bankoknak rövid távú kamatlábat kell emelniük, ha az infláció meghaladja a célértéket, vagy
A GDP növekedési üteme magas, és csökkentenie kell a kamatlábát, ha az infláció a cél alatt van, vagy alacsony a GDP növekedési üteme. Ez alapvető eszköz lehet a gazdaság rövid távú és hosszú távon az infláció stabilizálására. Dióhéjban a Taylor Rule közvetlen és közvetett hatást gyakorol a közösségi bankokra.
Relevancia és felhasználás
Taylor szabálya hangsúlyozza, hogy a monetáris politika megfogalmazása során a reálkamatok kulcsszerepet játszanak, vagyis a valós kamatláb átlépi az egyensúlyt, ha az inflációs rátát a célkamat fölé állítják, és a kibocsátás meghaladja a potenciált. Használható a kormány, a bankok stb. Monetáris politikájában.
Ez a szabály referenciamutatónak bizonyul a döntéshozók számára, ahol az idők során szisztematikus megközelítéssel segíti a gazdaságban kialakult politikát, amely végül átlagban jó eredményeket hoz.
Ez a szabály a pénzügyi piac résztvevőit is segíti abban, hogy alapot képezzenek a monetáris politika jövőbeli alakulására vonatkozó elvárásaikhoz.
E szabály segítségével a Központi Bank könnyen kommunikálhat a nyilvánossággal, ami a monetáris politika fontos közvetítő mechanizmusa.
Dióhéjban Taylor szabályának lényege abban rejlik, hogy amikor az infláció magas vagy a foglalkoztatás a legteljesebb szinten van, akkor a Federal Reserve-nek emelnie kell a kamatlábakat. Ezzel szemben, ha a foglalkoztatási szint és az infláció alacsony, a kamatlábakat csökkenteni kell.
