Mi a Phillips-görbe?
A Phillips-görbe azt állítja, hogy fordított összefüggés van az infláció és a munkanélküliségi ráta között grafikusan bemutatva vagy ábrázolva, vagyis ha magasabb a gazdaság inflációs rátája, alacsonyabb lesz a munkanélküliségi ráta, és fordítva. Ezt a gazdasági koncepciót William Phillips dolgozta ki, és minden világgazdaságban bevált.
A gazdaság növekedésének kiváltására, a foglalkoztatási ráta növelésére és a tartós fejlődésre kidolgozott politikák nagymértékben függenek a Phillips-görbe eredményeitől. Megállapítást nyert azonban, hogy a Phillips-görbe következményei csak rövid távon igazak, mivel nem igazolják azokat a helyzeteket, amikor stagfláció van a gazdaságban, vagyis azt a helyzetet, amikor a munkanélküliség és az infláció egyaránt riasztóan magas.
Példa a Phillips-görbére
Vegyünk egy példát a Phillips-görbére.
A Philips görbében az ország gazdaságában tapasztalható infláció és a munkanélküliség ellentétes összefüggését mutatják lefelé mutató görbének. Például, ha a munkanélküliségi ráta a gazdaságban 6%, akkor az inflációs ráta 3%. A Phillips-görbe szerint, ha a munkanélküliségi ráta 6% -ról 5% -ra csökken, akkor az inflációs ráta 3,5% -ra emelkedik, és ha a munkanélküliségi ráta nő, akkor az inflációs ráta is csökken. Ezért kiszámítható a munkanélküliségi ráta növekedésének vagy csökkenésének az inflációra gyakorolt hatása.
Ez azért van így, mert amikor a kormány növeli az állami kiadásokat, akkor az ebből fakadó növekedés megnöveli a munkaerő iránti keresletet, és ezáltal csökkenti a munkanélküliségi rátát. Most a cégek emelik a munkaerő felvételének nominális bérét, ezáltal növelve a munkavállalók rendelkezésre álló jövedelmét. Ez a rendelkezésre álló jövedelem növekedése megnöveli a normál javak fogyasztását, ugyanakkor a cégek bérköltsége növekszik. A megnövekedett költségeket a végtermékek árának emelésével hárítják a fogyasztókra. Tehát a munkanélküliségi ráta csökkentésének kísérlete súlyosbítja az inflációt.
A Phillips-görbe fontossága
A Phillips-görbe néhány előnye a következő:
- Az infláció és a munkanélküliség kombinációjának optimális szintjének megválasztásának problémája a Phillips-görbe segítségével megoldható, mivel az infláció és a munkanélküliség kombinációjának optimális szintje elemezhető a közömbösségi görbe technika segítségével.
- A Philips görbét az árinfláció és a munkanélküliség közötti kompromisszumnak tekintik.
- A Phillips-görbe helyzete megmondja az infláció - munkanélküliségi viszony kezdeti nagyságát.
- Ennek az elméletnek a felhasználásával kimutatták, hogy kevesebb infláció csak a magasabb munkanélküliség, az alacsonyabb munkanélküliség pedig csak a magasabb infláció árán lehet.
Hátrányok
A Phillips-görbe korlátai és hátrányai a következők:
- A bérek és az árak között kétirányú kapcsolat van. A bérek léte a vállalat termelési költségeinek egyik fő eleme, amely befolyásolja az áruk árait. De ugyanakkor az árak hatással vannak a megélhetési költségekre, így a béreket is befolyásolják. A Phillips-görbe a bérek egyetlen árra gyakorolt hatását veszi figyelembe, és figyelmen kívül hagyja az árak bérekre gyakorolt hatását. Ez a korlátja, mivel az árak növekedése a megélhetési költségek növekedését okozza, ami aztán a bérek növekedéséhez vezet.
- A Phillips-görbe koncepció azt feltételezi, hogy az infláció az ország belső problémája, és összefügg a hazai munkaerőpiaccal, amely figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az infláció a mai modern időkben nemcsak a belső országhoz kapcsolódik, hanem nemzetközi jelenségnek is.
- Amikor a stagfláció az 1970-es években bekövetkezett, kiderül, hogy a Phillips-görbe következményei csak rövid távon igazak, mivel nem igazolják azokat a helyzeteket, amikor stagfláció van a gazdaságban, vagyis azt a helyzetet, amikor a munkanélküliség és az infláció egyaránt riasztóan hat magas. Tehát a stagfláció állapotában a Phillips-görbe elemzése nem áll fenn.
A Phillips-görbe fontos pontjai
- A gazdasági koncepciót William Phillips dolgozta ki.
- A Phillips-görbe koncepciója szerint az inflációs ráta és a gazdaság munkanélküliségi rátája fordított összefüggésben van, ami azt jelenti, hogy magasabb infláció jár az alacsonyabb munkanélküliségi rátával és fordítva.
- Ez a koncepció a 20. századi makrogazdasági politika iránymutatásaként szolgált, de ugyanezt az 1970-es évek stagflációja során is felvetették.
- A Phillips-görbe szerint minden kísérlet arra, hogy az infláció növelésére összpontosítson, csökkenti a gazdaságban uralkodó munkanélküliséget. Alternatív megoldásként az alacsonyabb munkanélküliségre való összpontosítás az inflációt is növeli. más szóval kompromisszum áll fenn az infláció és a munkanélküliség között.
- A Phillips-görbe megértése a fogyasztói és a munkavállalói elvárások tükrében azt mutatja, hogy a munkanélküliség és az infláció kapcsolata hosszú távon nem biztos, hogy fennáll.
Következtetés
A William Phillips által kidolgozott Phillips-görbe azt állítja, hogy az infláció és a munkanélküliség stabil, és az inverz kapcsolat, azaz minél magasabb a gazdaság inflációs rátája, alacsonyabb lesz a munkanélküliségi ráta és fordítva. A Phillips-görbe elmélete azt állítja, hogy a gazdasági növekedés inflációnak számít, ennek pedig több munkahelyet és kevesebb munkanélküliséget kell növelnie. Alternatív megoldásként az alacsonyabb munkanélküliségre való összpontosítás az inflációt is növeli.
William Phillips eredeti koncepciója azonban némileg tévesnek bizonyult, amikor a stagfláció az 1970-es években bekövetkezett. A stagfláció idején mind az infláció, mind a munkanélküliségi ráta magas volt. Tehát a Phillips-görbe következményei csak rövid távon igazak.
