Treynor Ratio Definition
A Treynor-arány hasonló a Sharpe-arányhoz, ahol a portfólió volatilitási egységére jutó, kockázatmentes hozam feletti hozamot azzal a különbséggel számolják, hogy kockázati mértékként a standard deviáció helyett a bétát használja, ennélfogva a megtérülés kockázatmentességi rátáját meghaladó többlethozam, a befektető teljes portfóliójának béta egységére jutóan.
Magyarázat
A Treynor Ratio kifejezés olyan számként magyarázható, amely azt a többlethozamot méri, amelyet a cég kereshetett volna egyes olyan befektetéseiben, amelyeknek nincs változó kockázata, vállalva a jelenlegi piaci kockázatot. A Treynor-mutató metrika segít a menedzsereknek abban, hogy a kockázat nélküli megtérülési ráta felett meghaladó hozamokat hozzák összefüggésbe a vállalt további kockázattal.
Forrás : Yahoo Finance
Treynor Ratio Formula
A Treynor arány képletében nem vesszük figyelembe a teljes kockázatot. Ehelyett a szisztematikus kockázatot veszik figyelembe.
A Treynor-arány képlet a következő:
T = R i - R f / β i
Itt Ri = megtérülés az I portfólióból, Rf = kockázatmentes ráta és βi = béta (volatilitás) a portfólióban,
Minél magasabb a portfólió Treynor-aránya, annál jobb a teljesítménye. Tehát több portfólió elemzésekor a Treynor arány képlet metrikaként történő használata segít abban, hogy sikeresen elemezzük őket, és megtaláljuk a legjobbat közülük.
Hogyan működik a Treynor arány?
A Treynor-arány kiszámítása úgy történik, hogy a befektetés bétáját annak kockázatának tekinti. Bármely befektetés β értéke a befektetés volatilitásának mérőszáma a jelenlegi tőzsdei pozícióhoz viszonyítva. Minél nagyobb a portfólióban szereplő részvények volatilitása, annál nagyobb lesz a befektetés β értéke.
A β érték mérhető, az 1 értékét megtartva referenciaértékként. A teljes piac β-értékét 1-nek vesszük. Ha egy portfóliónak nagyszámú volatilis részvénye van, akkor annak béta-értéke nagyobb lesz, mint 1. A befektetés β értéke kevesebb lesz, mint egy.
A magasabb bétaértékű részvények nagyobb eséllyel emelkedhetnek és eshetnek, mint a tőzsde többi részvénye, viszonylag alacsonyabb béta értékkel. Tehát a piac figyelembevételével a bétaértékek átlagos összehasonlítása nem adhat korrekt eredményt. Tehát a beruházások összehasonlítása ezzel az intézkedéssel nem igazán praktikus. Tehát itt jön a Treynor arány hasznossága, mert segít összehasonlítani a befektetéseket vagy a részvényeket, amelyek között nincs semmi közös, hogy világos teljesítményelemzést kapjunk.
Treynor Ratio számítása
Most megnézzük a Treynor arány példáját, hogy világosan megértsük, hogyan számolják a Treynor arányt. Nézze meg az alábbi táblázatot három befektetéssel, azok béta értékeivel és százalékos hozamával:
| Beruházás | Béta érték | A megtérülés százaléka |
| Beruházás A | 1.00 | 10% |
| Beruházás B | 0.9 | 12% |
| C befektetés | 2.5 | 22% |
A Treynor Ratio számítások elvégzéséhez szükségünk van a három befektetés kockázatmentes arányára is. Tegyük fel, hogy mindhárom befektetés kockázatmentességi rátája 1.
Most elvégezhetjük a Treynor Ratio számítását a Treynor arány képletének felhasználásával, amely a következő: -
- Az A befektetésnél a Treynor-arány képlete (10 - 1) / (1,0 * 100) = 0,090
- A B befektetésnél a Treynor-arány (12 - 1) / (0,9 * 100) = 0,122
- A C befektetésnél a Treynor-arány (22 - 1) / (2,5 * 100) = 0,084
Ezért a Treynor arány az A befektetés esetében 0,090, a B befektetés esetében 0,122, a C befektetés esetében pedig 0,084. A kapott Treynor-arányértékek alapján egyértelműen észrevehetjük, hogy a B-befektetés rendelkezik a legmagasabb Treynor-aránnyal, ezért ez a viszonylag alacsonyabb bétaértékű befektetés. Tehát ebben az esetben azt mondják, hogy a B befektetés a legjobban teljesítő befektetés a három általunk elemzett befektetés között. Hasonlóképpen az A befektetés a második legjobb, míg a C befektetés a legkevésbé teljesítő befektetés a három közül.
Most vegyük figyelembe a beruházások teljesítményének nyers elemzését. Ha megnézzük a megtérülési százalékokat, akkor a C befektetés állítólag 22% -os megtérülési százalékkal teljesít a legjobban, míg a B befektetést a második legjobbnak kell választani. De a Treynor-arányszámításból megértettük, hogy a B befektetés a legjobb a három közül, míg a C befektetés annak ellenére, hogy a legmagasabb a százalékos aránya, a három közül a legrosszabbul teljesítő. Ez az eredménybeli különbség a kockázat mértékének a Treynor-arányszámításnál történő alkalmazása miatt következett be.
A Treynor arány korlátai
Bár a Treynor-arányt jobb módszernek tekintik a jobban teljesítő befektetések elemzésére és megismerésére egy befektetési csoportban, ez több esetben nem működik. A Treynor-arány nem vesz figyelembe semmilyen értéket vagy mutatót, amelyet a portfóliók vagy befektetések kezelése alapján számítottak ki. Tehát a Treynor arány csak rangsorolási kritérium, számos hátránnyal, használhatatlanná téve a különböző forgatókönyvekben.
Ezenkívül a Treynor arány csak akkor használható hatékonyan több portfólió elemzésére, ha megadják, hogy ezek egy nagyobb portfólió részhalmaza. Azokban az esetekben, amikor a portfóliók változó összkockázattal és hasonló szisztematikus kockázatokkal rendelkeznek, azonos rangsorba kerülnek, így a Treynor-arány haszontalan lesz az ilyen portfóliók teljesítményelemzésében.
A Treynor-arány egy másik korlátozása a metrika múltbeli megfontolása miatt következik be. A Treynor arány fontosnak tartja, hogy a portfóliók hogyan viselkedtek a múltban. A valóságban a befektetések vagy a portfóliók folyamatosan változnak, és nem tudunk elemezni egyet csak múltbeli ismeretekkel, mivel a portfóliók a jövőben másképp viselkedhetnek a piaci trendek és egyéb változások miatt.
Például, ha egy részvény az elmúlt években 12% -os hozamot adott a cégnek, akkor nem garantált, hogy a következő években ugyanezt folytatja. A megtérülési ráta mindkét irányba mehet, amelyet a Treynor-arány nem vesz figyelembe.
A Treynor arány képletének benne rejlik a gyengesége, ami hátrafelé néző kialakítása. Teljesen lehetséges, sőt még valószínűbb, hogy egy beruházás más módon teljesítsen az elkövetkező időszakokban, mint a múltban. A 3 béta értékű részvényeknél például lényegében nem örökre háromszor ingadozik a piac. Hasonlóképpen, nem szabad elvárni, hogy a portfólió az elkövetkező tíz évben 8% -os megtérülési rátával keressen pénzt, csak azért, mert az elmúlt tíz évben ezt tette.
Ezenkívül egyesek kérdéseket vethetnek fel a béta kockázatmérésként történő felhasználásával. Több sikeres befektető azt állítaná, hogy a béta nem ad egyértelmű képet a kockázatokról. Warren Buffett és Charlie Munger sok éven át azzal érvelt, hogy a befektetés volatilitása nem a kockázat igazi mértéke. Azt állíthatják, hogy a kockázat a tartós, nem átmeneti tőkevesztés valószínűsége.
Treynor Ratio vs Sharpe Ratio
A Sharpe arány a Treynor arányhoz hasonló mutató, amelyet a különböző portfóliók teljesítményének elemzésére használnak, figyelembe véve a kapcsolódó kockázatokat.
A Sharpe-arány és a Treynor-arány közötti fő különbség az, hogy a Treynor-arány esetében alkalmazott szisztematikus kockázat használatától eltérően a Sharpe-arány esetében a teljes kockázatot vagy a szórást használják. A Sharpe-mutató metrika minden portfólióhoz hasznos, ellentétben a Treynor-aránnyal, amely csak jól diverzifikált portfóliókra alkalmazható. A Sharpe-arány megmutatja, hogy egy portfólió mennyire teljesít jól egy kockázatmentes befektetéshez képest. A kockázat nélküli befektetés képviseletében használt közös referenciaértékek az USA kincstárjegyei vagy kötvényei.
A Sharpe-arány először kiszámítja egy befektetési portfólió (vagy akár egy személyes tőkebefektetés) várható vagy valós befektetési megtérülését, kivonja a kockázatmentes befektetés befektetési megtérülését, majd ezt az eredményt elosztja a befektetési portfólió szórásával.
A Sharpe arány első célja annak kiderítése, hogy a részvénybefektetésben rejlő többletkockázat vállalásáért cserébe lényegesen nagyobb megtérülést hoz-e a befektetéséből, mint a kockázatmentes eszközökbe történő befektetés. Így mindkét arány bizonyos szempontból hasonlóan működik, míg másokban eltér, így alkalmassá teszik őket különböző esetekre. Mindkét módszer a „jobban teljesítő portfólió” meghatározására szolgál a kockázat figyelembevételével, amely alkalmasabbá teszi, mint a nyers teljesítményelemzést.
A Treynor arány alkalmazása a befektetési alapokban
A befektetési alapokat jó befektetési lehetőségnek tekintik, és a kockázatmentes hozam meghatározását mindenképpen meg kell fontolnia, mielőtt a befektetési alapba történő befektetés mellett dönt. Mint minden más befektetési lehetőség, a befektetési alapok is kockázatot hordoznak, és hosszú távú befektetési lehetőségek; komolyan mérlegelnie kell az összes kapcsolódó kockázatot, és mindig fontolóra kell vennie egy kevésbé kockázattűrő befektetési alapot, hogy a befektetés jó megtérülést biztosítson.
A befektetési alapokkal kapcsolatos közös kockázatok a következők:
- Piaci kockázat: A piaci forgatókönyvek folyamatosan változnak, és a befektetési alapokat nagyban befolyásolják a piaci kockázatok. A piaci trendek változása befolyásolhatja a befektetés jövedelmezőségét, és ez igaz a befektetési alapokra is.
- Ipari kockázat: Az iparági kockázatok gyakoriak a piacon. Bármilyen befektetés az iparban, amelyben csökkenés vagy rossz hír fordul elő, megváltoztatja a piac viselkedését. Ezért befolyásolhatja a visszafizetések számát.
- Országkockázat: Az az ország, ahová a befektetés folyik, érinti az országon alapuló kockázatokat. Az adott országban zajló bármely forgatókönyv jelentős hatással lehet a beruházások viselkedésére. Az olyan dolgok, mint a választások, a kormányzati normák megváltozása és a természeti katasztrófák, megváltoztathatják a befektetők megtérülési rátáját abban az országban.
- Árfolyamkockázat: A devizák árfolyamának változása a pénzügyi piacot is nagymértékben befolyásolja. Az üzleti szervezetek különböző országokban folytatnak üzleti tevékenységet, ami több pénznem beiktatását teszi lehetővé. Tehát az a pénznem árfolyamának változása, amelyben az üzleti tevékenység folyik, befolyásolhatja a piac viselkedését. Tehát az árfolyamkockázat fontos szempont, amelyet figyelembe kell venni a Treynor-arány kiszámításakor.
- Kamatlábkockázat: A kamatlábak és a kötvényárak nagyban kapcsolódnak egymáshoz. A kamatemelkedés a kötvényárak csökkenését okozhatja, ennek csökkenése pedig a kötvényárakat. Tehát a kamatlábhoz kapcsolódó kockázatot fontos figyelembe venni.
- Hitelkockázatok: Fontos az időben történő fizetés a befektető által felvett tartozások vagy kölcsönök ellen, és ennek elmulasztása hitelkockázatokat okozhat. A hiteldíjak fordítottan befolyásolhatják a befektető üzleti tevékenységét.
- Fő kockázat: Bármely áresés, mint a cég által használt berendezéseké, szintén hatással lehet az üzletre.
- Alapkezelői kockázat: Az alapkezelő munkáját tökéletesen kell elvégezni. Az alapkezelő munkájának bármilyen hibája hátrányosan befolyásolhatja az alapokat. Ezt hívják alapkezelői kockázatnak, ezért a befektetőnél a munkavállaló megfelelő munkavégzése fontos dolog a jó Treynor-arány és ennélfogva a jó megtérülés elérése érdekében.
Mint láttuk, a befektetők számára feltétlenül meg kell találniuk a befektetési alapokat, amelyek segítenek abban, hogy a szükséges kockázati szinten teljesítsék befektetési céljaikat. És tudatában kell lennie annak, hogy a befektetési alapok kockázatának felmérése pusztán az alap jelentéseinek NAV alapján lehet, hogy nem holisztikus értékelés. Figyelemre méltó, hogy egy gyorsan növekvő piacon egyáltalán nem nehéz magasabb növekedést elérni, ha az alapkezelő hajlandó magasabb kockázatot vállalni. A múltban számos ilyen alkalom volt, például az 1999-es és a 2000 eleji nagygyűlés, valamint a múltbeli sok közepes kapitalizációjú részvény-rally. Ezért a befektetési alap által elszámolt múltbeli hozamok külön-külön történő értékelése pontatlan lenne, mert ezek nem jelzik Önnek, hogy mekkora kockázatnak van kitéve befektetőként.
Következtetés
A Treynor arány egy olyan mutató, amelyet a pénzügyekben széles körben használnak a cég által megtérülő hozamokon alapuló számításokhoz. Más néven jutalom / volatilitás arány vagy Treynor mérték. A mutató neve Jack Treynortól kapta, aki kifejlesztette a mutatót és először használta.
A bétát használó arányok, amelyek egyike a Treynor-aránynak, szintén a legalkalmasabbak a rövid távú teljesítmény összehasonlítására. Nagyon sok tanulmány készült a hosszú távú tőzsdei teljesítményről, és Buffett berkshire-i Anne Hathaway-nél végzett tanulmánya kimutatta, hogy az alacsony béta-részvények valóban jobban teljesítettek, mint a magas béta-részvények, akár kockázat-korrigált alapon, akár nyers, kiigazítatlan teljesítmény alapján.
Itt kell megjegyezni, hogy a magasabb béta és a magasabb hosszú távú hozamok közötti közvetlen és lineáris kapcsolat nem biztos, hogy olyan robusztus, mint feltételezik. Az akadémikusok és a befektetők változatlanul vitatkoznak az aktivitási kockázat leghatékonyabb stratégiáiról az elkövetkező években. Valójában lehet, hogy nincs olyan intézkedés, amely a kockázat tökéletes mértékének tekinthető. Ennek ellenére a Treynor-arány legalább kínál valamilyen módszert a portfólió teljesítményének összehasonlítására annak volatilitásának és kockázatának figyelembevételével, ami hasznosabb összehasonlításokat hozhat létre, mint a múltbeli teljesítmények egyszerű összehasonlítása.
