Növekményes költségmeghatározás
A járulékos költségek azok a többletköltségek, amelyek egy további egység előállításához kapcsolódnak, és csak azokat a költségeket veszi figyelembe, amelyek hajlamosak egy adott döntés kimenetelével változni, miközben a fennmaradó költségeket nem relevánsnak tekintik. Egyszerű szavakkal meghatározva, mint a vállalatnál felmerülő többletköltségeket, amelyek a gyártáshoz, a gépek vagy berendezések cseréjéhez vagy egy új termék hozzáadásához kapcsolódó költségek változásának következményei.
Példa
Vegyünk egy példát, hogy jobban megértsük ezt:
Ha feltételezzük, hogy gyártunk egy vállalatot, akkor az ABC Ltd. rendelkezik olyan termelési egységgel, ahol az X termék 100 egységének elkészítésével kapcsolatban felmerült összes költség 2000 ₹. A vállalat egy másik „Y” terméket szeretne hozzáadni, amely fizetésként némi költséggel jár a kiegészítő munkaerő, alapanyagok mellett, és feltételezi, hogy nem voltak hozzá gépek, berendezések stb.
Tegyük fel, hogy most az új termékcsalád hozzáadása után 200 egységet képes előállítani 3500 at-nél, tehát itt a járulékos költség 1500
Az ilyen költségek meghatározása nagyon fontos a vállalatok számára, mivel segít eldönteni, hogy a többletköltség valóban az érdekükben áll-e. A fenti példához hasonlóan nyilvánvaló, hogy a termékek gyártásának egységenkénti költsége valóban 20-ról 17,5-re csökkent az új termékcsalád bevezetésével. Ez azonban nem minden esetben lehet igaz.
Nem szükséges, hogy ezek a költségek csak változó jellegűek legyenek. Még a rögzített költségek is hozzájárulhatnak a járulékos költségekhez, például ha az új „Y” termékcsalád felvételéhez új gépekre van szükség.
A növekvő költségek felosztása
A növekményes költségek elosztásának alapvető módszere az elsődleges felhasználó és az összköltség további vagy növekményes felhasználó hozzárendelése.
Ha a fenti példánkat nézzük, az elsődleges felhasználó az „X” termék, amelyet már az üzemben gyártottak, és amely a gépeket és berendezéseket használta, az új termék csak némi többletköltséget jelentett, így az „X” -et definiálhatjuk az elsődleges felhasználó és az „Y” növekményes felhasználó.
Új termék vagy további egység hiányában az ABC Kft. Csak az „X” gyártása során felmerült teljes költsége 2000 ₹, így ezt a költséget elosztjuk X-nek,
Míg az 1500 ₹ többletköltséget, amely csak az új termék bevezetése miatt merült fel, az „Y” -nak fogják felosztani.
Ez az allokáció az ABC Ltd. jövőbeni üzletmenetében akár megváltozhat is, amikor állítólag ha az „X” termék eldobása mellett dönt, akkor az „Y” termék vagy bármely más termék a költség elsődleges felhasználójává válhat.
A növekvő költségek a termék árainak változásával is összefüggenek. Tegyük fel, hogy ha ilyen költségek merülnek fel, akkor a termék egységenkénti költsége is növekszik, akkor a vállalat a nyereség fenntartása vagy növelése érdekében módosítani szeretné a termék árát. Ez a vállalat kegyében vagy ellene működhet. Ezeknek a vállalatoknak állítólag méretgazdaságossága van, vagyis már elérték a termelési mennyiség maximális határát.
De ha az egységenkénti költség vagy az átlagos költség csökken a járulékos költségek felmerülésével, akkor a vállalat képes lehet csökkenteni a termék árát, és élvezheti több egység értékesítését. Ezekről a vállalatokról azt mondják, hogy méretgazdaságossággal rendelkeznek, így van némi lehetőség a termelés hasznosságának optimalizálására.
Figyelembe véve, hogy az „X” termék minden egységének ára ₹ 25, a nyereség eredetileg az volt
Nettó nyereség = ₹ 500
Figyelembe véve az új termékcsalád bevezetését, az „X” és az „Y” árat 25 ₹-nél tartják, itt a nyereség a következő lesz:
- Nettó nyereség = (200 X 25) - (200 X 17,5)
- Nettó nyereség = 1500 ₹
Az eladások növelése érdekében a nagyobb piaci részesedés megszerzése érdekében a vállalat kihasználhatja a termék egységenkénti alacsonyabb költségét, hogy csökkentse az árat 25 ₹-ról, és több egységet adjon el alacsonyabb áron.
Növekményes költségek vs árrés
A járulékos költségeket marginális költségeknek is nevezik, de vannak alapvető különbségek közöttük.
- Az inkrementális költségek többnyire a választásokhoz vagy döntésekhez kapcsolódnak, és ezért csak azokat a többletköltségeket tartalmazzák, amelyeket a meghozott döntés okozott, például nem veszi figyelembe a gépek vagy berendezések költségeit, amelyek már ott voltak a szintén említett termelési egységben elsüllyedt költségként, mert ezek a költségek döntéstől függetlenül megmaradnak.
- A határköltség viszont kifejezetten figyelembe veszi az egy további egység előállításának költségnövekedését. Gyakrabban használják a termelés optimalizálására, míg a növekményes költség nem optimalizálási eszköz.
Következtetés
A növekményes költségeket a vállalatok nagyjából felhasználhatják a következők elemzésére:
- Akár az új termékcsaládot a házban gyártják, akár kiszervezik
- Fogad-e egyszeri, nagy volumenű megrendelést az ügyféltől vagy az üzleti partnertől
- A rendelkezésre álló erőforrások kiosztása optimalizálásuk érdekében
- A termék árának megváltoztatása
